Document Text Contents
Page 2
„Olvasom az e-mailjeidet. Elmentettem a jelszavaidat, amiket a jelszó mappában találtam.
így, ha megváltoztatod a jelszavadat, tudni fogok a lehetőségekről. Nem az a fajta vagy, aki
mindig újakat talál ki. Hármat váltogatsz:
ackbeck1027 1027meME 1027BECK$Ale
Egyre jobb a dolog. Nem akarod megmondani anyádnak, hogy már megint elvesztetted a telefonodat.
Fogtad magad, és vettél egy telefont, számmal, előfizetéssel. Mindezt onnan tudom, hogy a
telefonod még mindig aktív. [...] A régi (de még mindig működő) telefonod az életed valóságos
enciklopédiája, és míg az anyád fizeti a számlát, nyitva is marad előttem. Egy pont a jó srácnak! 0,
Beck, imádom az e-mailjeidet olvasgatni, tanulmányozni az életedet! És óvatos is vagyok, az
új üzeneteket mindig olvasatianként jelölöm meg,
nehogy gyanút fogj. A szerencsém ezzel nem ér
?
véget: inkább e-mailezel. Nem szeretsz SMS-ezni. Ami azt jelenti, hogy a kommunikáció jó
részéből nem maradok ki. [...] Imádlak, amiért mindent meg akarsz örökíteni.”
Caroline Kepnes
Te
A fordítás az alábbi kiadás alapján készült: Caroline Kepnes: You Emily Bestler Books / Atria
Books, 2014 A Division of Simon & Schuster Inc. New York, NY 10029
Copyright © Alloy Entertainment és Caroline Kepnes, 2014 Borítóterv © Natalie C. Sousa Hungarian
translation © Bakonyi Berta, 2014
Minden jog fenntartva.
Tilos ezen kiadvány bármely részét sokszorosítani, információs rendszerben tárolni vagy sugározni
bármely formában vagy módon a kiadóval történt előzetes megállapodás nélkül; tilos továbbá
terjeszteni másféle kötésben, borítással és tördelésben, mint amilyen formában kiadásra került.
Kiadja az Alexandra Könyvesház Kft. Alexandra Kiadója, 2014 7630 Pécs, Üszögi-kiserdő utca 1.
Telefon: (72) 777-000 e-mail: [email protected] www.alexandra.hu
Felelős kiadó a kft. ügyvezető igazgatója Felelős szerkesztő Klimó Petra A kiadvány magyar
változatát Tóth Gábor tördelte
ISBN 978 963 337 510 9
mailto:info%40alexandra.hu
http://www.alexandra.hu
Page 157
aztán az én életemről kérdeztél volna, és elmondtam volna neked, és
198
ugyanúgy meghallgattál volna, akkor közelebb kerültünk volna egymáshoz.
Ráhúzódok egy csajra, aki túl lassan hajt, ő pedig keményen bevág. lökhárítóján van egy matrica:
meg egy Boston College matrica is, és utálok
vezetni, legszívesebben belehajtanék a Volvójába, és végignézném, ahogy elvérzik, de nem, Joe, nem.
Nem ő a rosszfiú, és nem ő fog megfizetni a hibáidért.
Miattad van, Beck. Alaposan összekavartál, és tudod, hogy követtelek, és tudod. Tudod. Ráfekszem a
dudára, és addig nyomulok a ribancra, amíg ki nem teszi az indexet. Miközben megelőzöm, lelassítok,
és fél kézzel a kormányon hajtok mellette, a másikkal meg bemutatok neki. Nevet a ribanc, és
továbbállok. Bassza meg. Baszd meg.
Soha nem fogsz nekem megbocsátani, és soha többé nem fogunk találkozni, és ez a család itt a Land
Roverben húzzon a picsába a síléceivel meg a vadonatúj abroncsaival, és rájuk is rányomulok,
jó keményen, és csörög a telefonom.
Te vagy az.
A kölyök a hátsó ülésen engedetlenkedik az apjával, hátranéz, és tudod, mit tudok erről a köiyökről?
Hogy ez a kölyök a Choate Rosemary Hallban fog kikötni (öregdiák matrica a hátsó ablakon), és ez a
kölyök füvet fog szívni meg tablettákat nyomni a tizenharmadik születésnapja előtt, és mindenki azt
hiszi majd, hogy milyen kibaszott káprázatos, mert a connecticuti erdőkben kapkodja majd azokat a
tablettákat. Beintek neki. Legyen valami emléke. Tudom, mi lesz ebből a kölyökből, és tudom, hogy
nem fog megfizetni a rossz választásaiért. Együttérzés fogadja majd és tisztelet, megelőzöm őket,
bevágok eléjük, és a fékre taposok, és az apa dudál, most már felcseszte magát, de életben van, a
gázra taposok, és már ott sem vagyok, basszák meg a síléceiket meg a hótaposóikat. A kocsiban rossz
a fűtés, és soha nem melegszem fel a komp hidegéből. Soha nem leszek képes többé anélkül nézni
199
Dickenst, hogy eszembe ne jutna ez a nap, lehúzódom egy pihenőhöz, és leállítom a motort. Olyan
kibaszott csend van. Olyan december, és annyira vége.
Megint csörög a telefonom. Hangosan. Te vagy az.
Nem veszem fel (megint), és ki törlőm az üzenetet, mert nem tudom elviselni a gondolatot, hogy
félelmedben kiabálsz, és azzal vádolsz, hogy zaklatlak téged. Nem. Ez az egész úgy rossz, ahogy van,
és megint a kormányra csapok, és beütöm az öklöm, de a sebek begyógyulnak, te viszont soha nem
fogod elfelejteni, amikor az a srác követett Connecticutba, és jelmezt öltött (jelmezt!), és
úgy settenkedett utánad egy fesztiválon.
Talán máris csak egy anekdota vagyok a fejedben, tápanyag egy új novellához, a múlté, csak egy
Page 313
KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS
Meg szeretném köszönni Joe Goldbergnek, hogy kikövetelte, hogy hallathassa a hangját. Szép volt,
Joe.
És most következzenek a hús-vér emberek, akik segítettek e könyv megszületésében. Köszönet
mindenkinek az Emily Bestler Booksnál, az Atriánál és a Simon & Schusternél. Emily
Bestlerrel megütöttem a szerkesztői főnyereményt. Emily, nagyon hálás vagyok a lelkesedésedért,
intelligenciádért és a fogékonyságodért. És vigyázz magadra! Judith Curr, Ben Lee, Paul Olsewski,
David Brown, Mellony Torres, Hillary Tisman, LeeAnna Woodcock, Jeanne Lee, Kristen Lemire és
Kate Cetrulo - köszönöm, hogy nálatok annyira otthon érezhettem magam. Megan Reid, köszönöm a
világ legnagyobb Valentinjeit. Alloy, ó, Alloy! Josh Bank, Lanie Davis és Sara Shandler, tökéletesen
helyén van a szívetek és az agyatok. Ebben Joe is egyetért velem. Josh, a te hangod hathatósabb, mint
Karen Minty fecskendője. Lanie, mindig mindent te tudsz a legjobban, és nagyon hálás vagyok az
iránymutatásodért (ahogy a merőkanaladért is!). Sara, te olyan állatira egyértelmű vagy, és te rajzolod
a legjobb szíveket! Mindannyiótoknak köszönöm, hogy olyan mélységesen érdeklődtetek a könyv
világa iránt. Jennifer Rudolph Walsh, Claudia Ballard és Laura Bonner a WME-nél, köszönöm, hogy
hittetek a könyvben, és tudtátok, mihez kezdjetek
397
vele. Natalie Sousa, a gondolataimban olvastál, amikor megtervezted ezt a borítót. Köszönet érte.
A Barnstable Gimnázium számtalan diákja értene velem egyet abban, hogy nekünk voltak a legjobb
tanáraink a világon. Mick Cárion és Ed O’Toole, a bátorításotok mélységes hatással volt rám. Linda
Friedman, köszönöm, hogy ilyen csodálatos mentor voltál. Matt DiGangi, köszönet a tolvajnyelvben
nyújtott útmutatásért. Lauren Acampora Doyle, csodálatos, bölcs vagy, és köszönöm, hogy
bemutattál az Alloy istennőjének, Sara Shepardnak. Köszönet unokatestvéreimnek, Tommi Hurme-nek
a Pickleback koktélokért, és Kristiina Hurme-nek a támogatásáért. Az ilyesmi sokat segít,
ha pszichopatáról ír könyvet az ember.
Azután kezdtem bele a regénybe, hogy édesapám meghalt rákban. Barátaim, tartozom nektek: Amy
Sanborn, nagyon szerencsés vagyok, hogy már az anyaméhben is ismertelek. Lauren Heller, kész
ajándék vagy. Sarah Tatting-Kinzy, igazi hallgatóság vagy, hihetetlen barát. Matt Donnelly (és Corky
és Pinky), köszönet a Splendoreában töltött inspiráló időkért. June Hurme, Kathleen Kelly, köszönöm,
amiért mindig tudni akartátok, hogy mi következik. Lorena David Esguerra, George Esguerra, a Dylan
Roald Dahl-lakosztálya isteni volt. Lia és Todd Haberman, köszönet a fánkokért. Crispin Struthers,
köszönöm, hogy ott voltál. Nicholas Fonseca, megtöltesz élettel. Sharon és Paul Schwartz, hálás
vagyok az írói menedékért (és a palacsintákért!) a Cape Point Hotelben. Sophia Macheras, olyan
sokat jelentett nekem, hogy szeretted „Owent”! Michael Wyman, te vagy a legjobb, meg ne változz,
bébi! Köszönet és szeretet illeti a következőket is: Eric Scott Cooper, Frank Medrano, Beverly
Leiberman, Karen és Howie Onik, Erin Penner, Jen és Jon Sackett, Josh Wyman, Carole néni és Den
bácsi. Macherasék, Swartzék, Wymanék, unokatestvérek, családtagok, szeretlek benneteket! Egy
egész könyvet megtölthetnék további nevekkel, és utána még egyet. Szerencsés vagyok, hogy ennyi
nagyszerű lelket ismerhetek.
Page 314
398
„Olvasom az e-mailjeidet. Elmentettem a jelszavaidat, amiket a jelszó mappában találtam.
így, ha megváltoztatod a jelszavadat, tudni fogok a lehetőségekről. Nem az a fajta vagy, aki
mindig újakat talál ki. Hármat váltogatsz:
ackbeck1027 1027meME 1027BECK$Ale
Egyre jobb a dolog. Nem akarod megmondani anyádnak, hogy már megint elvesztetted a telefonodat.
Fogtad magad, és vettél egy telefont, számmal, előfizetéssel. Mindezt onnan tudom, hogy a
telefonod még mindig aktív. [...] A régi (de még mindig működő) telefonod az életed valóságos
enciklopédiája, és míg az anyád fizeti a számlát, nyitva is marad előttem. Egy pont a jó srácnak! 0,
Beck, imádom az e-mailjeidet olvasgatni, tanulmányozni az életedet! És óvatos is vagyok, az
új üzeneteket mindig olvasatianként jelölöm meg,
nehogy gyanút fogj. A szerencsém ezzel nem ér
?
véget: inkább e-mailezel. Nem szeretsz SMS-ezni. Ami azt jelenti, hogy a kommunikáció jó
részéből nem maradok ki. [...] Imádlak, amiért mindent meg akarsz örökíteni.”
Caroline Kepnes
Te
A fordítás az alábbi kiadás alapján készült: Caroline Kepnes: You Emily Bestler Books / Atria
Books, 2014 A Division of Simon & Schuster Inc. New York, NY 10029
Copyright © Alloy Entertainment és Caroline Kepnes, 2014 Borítóterv © Natalie C. Sousa Hungarian
translation © Bakonyi Berta, 2014
Minden jog fenntartva.
Tilos ezen kiadvány bármely részét sokszorosítani, információs rendszerben tárolni vagy sugározni
bármely formában vagy módon a kiadóval történt előzetes megállapodás nélkül; tilos továbbá
terjeszteni másféle kötésben, borítással és tördelésben, mint amilyen formában kiadásra került.
Kiadja az Alexandra Könyvesház Kft. Alexandra Kiadója, 2014 7630 Pécs, Üszögi-kiserdő utca 1.
Telefon: (72) 777-000 e-mail: [email protected] www.alexandra.hu
Felelős kiadó a kft. ügyvezető igazgatója Felelős szerkesztő Klimó Petra A kiadvány magyar
változatát Tóth Gábor tördelte
ISBN 978 963 337 510 9
mailto:info%40alexandra.hu
http://www.alexandra.hu
Page 157
aztán az én életemről kérdeztél volna, és elmondtam volna neked, és
198
ugyanúgy meghallgattál volna, akkor közelebb kerültünk volna egymáshoz.
Ráhúzódok egy csajra, aki túl lassan hajt, ő pedig keményen bevág. lökhárítóján van egy matrica:
meg egy Boston College matrica is, és utálok
vezetni, legszívesebben belehajtanék a Volvójába, és végignézném, ahogy elvérzik, de nem, Joe, nem.
Nem ő a rosszfiú, és nem ő fog megfizetni a hibáidért.
Miattad van, Beck. Alaposan összekavartál, és tudod, hogy követtelek, és tudod. Tudod. Ráfekszem a
dudára, és addig nyomulok a ribancra, amíg ki nem teszi az indexet. Miközben megelőzöm, lelassítok,
és fél kézzel a kormányon hajtok mellette, a másikkal meg bemutatok neki. Nevet a ribanc, és
továbbállok. Bassza meg. Baszd meg.
Soha nem fogsz nekem megbocsátani, és soha többé nem fogunk találkozni, és ez a család itt a Land
Roverben húzzon a picsába a síléceivel meg a vadonatúj abroncsaival, és rájuk is rányomulok,
jó keményen, és csörög a telefonom.
Te vagy az.
A kölyök a hátsó ülésen engedetlenkedik az apjával, hátranéz, és tudod, mit tudok erről a köiyökről?
Hogy ez a kölyök a Choate Rosemary Hallban fog kikötni (öregdiák matrica a hátsó ablakon), és ez a
kölyök füvet fog szívni meg tablettákat nyomni a tizenharmadik születésnapja előtt, és mindenki azt
hiszi majd, hogy milyen kibaszott káprázatos, mert a connecticuti erdőkben kapkodja majd azokat a
tablettákat. Beintek neki. Legyen valami emléke. Tudom, mi lesz ebből a kölyökből, és tudom, hogy
nem fog megfizetni a rossz választásaiért. Együttérzés fogadja majd és tisztelet, megelőzöm őket,
bevágok eléjük, és a fékre taposok, és az apa dudál, most már felcseszte magát, de életben van, a
gázra taposok, és már ott sem vagyok, basszák meg a síléceiket meg a hótaposóikat. A kocsiban rossz
a fűtés, és soha nem melegszem fel a komp hidegéből. Soha nem leszek képes többé anélkül nézni
199
Dickenst, hogy eszembe ne jutna ez a nap, lehúzódom egy pihenőhöz, és leállítom a motort. Olyan
kibaszott csend van. Olyan december, és annyira vége.
Megint csörög a telefonom. Hangosan. Te vagy az.
Nem veszem fel (megint), és ki törlőm az üzenetet, mert nem tudom elviselni a gondolatot, hogy
félelmedben kiabálsz, és azzal vádolsz, hogy zaklatlak téged. Nem. Ez az egész úgy rossz, ahogy van,
és megint a kormányra csapok, és beütöm az öklöm, de a sebek begyógyulnak, te viszont soha nem
fogod elfelejteni, amikor az a srác követett Connecticutba, és jelmezt öltött (jelmezt!), és
úgy settenkedett utánad egy fesztiválon.
Talán máris csak egy anekdota vagyok a fejedben, tápanyag egy új novellához, a múlté, csak egy
Page 313
KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS
Meg szeretném köszönni Joe Goldbergnek, hogy kikövetelte, hogy hallathassa a hangját. Szép volt,
Joe.
És most következzenek a hús-vér emberek, akik segítettek e könyv megszületésében. Köszönet
mindenkinek az Emily Bestler Booksnál, az Atriánál és a Simon & Schusternél. Emily
Bestlerrel megütöttem a szerkesztői főnyereményt. Emily, nagyon hálás vagyok a lelkesedésedért,
intelligenciádért és a fogékonyságodért. És vigyázz magadra! Judith Curr, Ben Lee, Paul Olsewski,
David Brown, Mellony Torres, Hillary Tisman, LeeAnna Woodcock, Jeanne Lee, Kristen Lemire és
Kate Cetrulo - köszönöm, hogy nálatok annyira otthon érezhettem magam. Megan Reid, köszönöm a
világ legnagyobb Valentinjeit. Alloy, ó, Alloy! Josh Bank, Lanie Davis és Sara Shandler, tökéletesen
helyén van a szívetek és az agyatok. Ebben Joe is egyetért velem. Josh, a te hangod hathatósabb, mint
Karen Minty fecskendője. Lanie, mindig mindent te tudsz a legjobban, és nagyon hálás vagyok az
iránymutatásodért (ahogy a merőkanaladért is!). Sara, te olyan állatira egyértelmű vagy, és te rajzolod
a legjobb szíveket! Mindannyiótoknak köszönöm, hogy olyan mélységesen érdeklődtetek a könyv
világa iránt. Jennifer Rudolph Walsh, Claudia Ballard és Laura Bonner a WME-nél, köszönöm, hogy
hittetek a könyvben, és tudtátok, mihez kezdjetek
397
vele. Natalie Sousa, a gondolataimban olvastál, amikor megtervezted ezt a borítót. Köszönet érte.
A Barnstable Gimnázium számtalan diákja értene velem egyet abban, hogy nekünk voltak a legjobb
tanáraink a világon. Mick Cárion és Ed O’Toole, a bátorításotok mélységes hatással volt rám. Linda
Friedman, köszönöm, hogy ilyen csodálatos mentor voltál. Matt DiGangi, köszönet a tolvajnyelvben
nyújtott útmutatásért. Lauren Acampora Doyle, csodálatos, bölcs vagy, és köszönöm, hogy
bemutattál az Alloy istennőjének, Sara Shepardnak. Köszönet unokatestvéreimnek, Tommi Hurme-nek
a Pickleback koktélokért, és Kristiina Hurme-nek a támogatásáért. Az ilyesmi sokat segít,
ha pszichopatáról ír könyvet az ember.
Azután kezdtem bele a regénybe, hogy édesapám meghalt rákban. Barátaim, tartozom nektek: Amy
Sanborn, nagyon szerencsés vagyok, hogy már az anyaméhben is ismertelek. Lauren Heller, kész
ajándék vagy. Sarah Tatting-Kinzy, igazi hallgatóság vagy, hihetetlen barát. Matt Donnelly (és Corky
és Pinky), köszönet a Splendoreában töltött inspiráló időkért. June Hurme, Kathleen Kelly, köszönöm,
amiért mindig tudni akartátok, hogy mi következik. Lorena David Esguerra, George Esguerra, a Dylan
Roald Dahl-lakosztálya isteni volt. Lia és Todd Haberman, köszönet a fánkokért. Crispin Struthers,
köszönöm, hogy ott voltál. Nicholas Fonseca, megtöltesz élettel. Sharon és Paul Schwartz, hálás
vagyok az írói menedékért (és a palacsintákért!) a Cape Point Hotelben. Sophia Macheras, olyan
sokat jelentett nekem, hogy szeretted „Owent”! Michael Wyman, te vagy a legjobb, meg ne változz,
bébi! Köszönet és szeretet illeti a következőket is: Eric Scott Cooper, Frank Medrano, Beverly
Leiberman, Karen és Howie Onik, Erin Penner, Jen és Jon Sackett, Josh Wyman, Carole néni és Den
bácsi. Macherasék, Swartzék, Wymanék, unokatestvérek, családtagok, szeretlek benneteket! Egy
egész könyvet megtölthetnék további nevekkel, és utána még egyet. Szerencsés vagyok, hogy ennyi
nagyszerű lelket ismerhetek.
Page 314
398
