Document Text Contents
Page 2
Marina Fiorato
A MURANÓI
ÜVEGFÚVÓ
IPC MIRROR
Page 193
hogy összehasonlíthassa majd azokkal, amelyeket készít, de
elég távol az izzó hőtől, nehogy kárt tegyen az ékszerben.
Eszébe jutott, hogy már az első héten megpróbálkozott
vele, gondolva, hogy azokhoz a csodálatos tárgyakhoz
képest, amelyeket a maestrók fújnak nap mint nap, egy ilyen
kis szívet nem lehet túl nehéz elkészíteni. Ám a kedves
Francesco, egyetlen barátja, elnevette magát – egy
üvegszívet a legnehezebb elkészíteni mondta. Különösen
egy ilyet, amely ennyire szimmetrikus, amelynek a
közepében ilyen apró buborékok vannak.
Leonóra most újra elszántan munkához látott. Kivett a
tűzből egy kis adag üvegmasszát, egy rövid pillanatig
megforgatta, majd gyorsan átvette egy másik, kisebb
fúvócsőre, arra, amelyikkel általában dolgozott. Gyorsan
belélegezte a levegőt, aztán óvatosan elkezdte kifújni, mire
a massza, egy vízcsepp formáját felvéve, lassan növekedni
kezdett. Egy ponton aztán hirtelen elengedte a cseppet,
majd borselle csipeszével formálni kezdte, kialakította a
közepén a bemélyedést. Ám akkor már túl késő volt – a
belső buborék összeesett, szétvált, és így a szív két oldala
különböző méretű lett. Leonóra lehűtötte a szívet, és a
lábánál álló vödörbe dobta, hogy majd később újra
felolvassza. Aztán újra próbálta. Ezúttal gyorsabban fújta a
masszát, és így nagyobb sikerrel járt, de még így is a
vödörben kötött ki a szív. Legalább egy órán át
próbálkozott, nem véve tudomást a hangokról, melyek
arról árulkodtak, hogy munkatársai sorra hazamennek.
Page 194
Rémülten összerezzent, mikor valaki megérintette a vállát.
Adelino volt az.
– Leonóra, mia, ideje hazamennem, úgyhogy légy szíves,
te is szedelőzködj! – Szokásos, félig morgós, félig
kedveskedő hangon szólt a lányhoz.
Am ez a hang azonnal szelídült, ahogy meglátta, min
fáraók a lány.
– Á, az üvegszív! Molto difficile, vero?44
Leonóra szomorúan bólintott. Adelino lehajolt, és
belenyúlt az ekkor már elrontott szívekkel teli vödörbe.
– Igen, mint magad is tapasztalhattad, nem könnyű fel-
adat – mondta az eldobott üvegdarabkák között kotorászva.
– De meg kell, hogy mondjam, nem is sikerültek olyan
rosszul. Ezen mi nem tetszett? – Kivette a vödörből azt a
szívet, amelyet Leonóra utoljára dobott ki. Adelino
tökéletesnek látta, ám a lány úgy gondolta, nem száz
százalékosan szimmetrikus.
Furcsa; Alessandrót tökéletesnek akarta látni, és
állandóan mentegette, csak hogy továbbra is bízhasson
abban, hogy előbb-utóbb normális kapcsolat alakul ki
közöttük. A fornacéban azonban tökéletességre törekedett, nem
érte be kevesebbel. Még akkor is úgy látta, hogy a szív nem
tökéletesen veri vissza a fényt, vagy egyenetlen a felszíne,
mikor más, mint Adelino, azt mondta, ez már igazi
remekmű.
44 Nagyon nehéz ugye? (olasz)
Page 385
KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS
Könyvet írni nem társas időtöltés, de nekem abban a
szerencsében volt részem, hogy nem egyedül kellett
megtennem ezt az izgalmas utazást. Elsősorban férjemnek,
Sacha Bennettnek szeretnék köszönetet mondani, hogy egy
személyben volt szerkesztőm, múzsám, pszichológusom,
dajkám, séfem és nyomdászom – röviden: a mindenem.
Mikor befejeztem a könyvet, újabb fantasztikus
emberektől kaptam segítséget: hálás köszönet fantasztikus
ügynökömnek, Teresa Chrisnek, mert mindvégig bízott
bennem, valamint Simon Pethericknek, Tamsin Griffiths-
nek és a Beautiful Books egész csapatának, akik mind
támogattak. Továbbá köszönöm kedves barátnőmnek, az
író Helene Wigginnek a bátorítást és tanácsokat, és Nigel
Blissnek, hogy a megfelelő esküvőre ment el. Édesapámnak,
Adelin Fioratónak is köszönettel tartozom, mert olyan jól
ismeri Dante műveit, és édesanyámnak, Barbara
Fioratónak, aki a francia szövegrészekben kijavította a
hibáimat.
Ha ennek a könyvnek van üzenete, akkor szerintem az,
hogy a család mindennél fontosabb. Ezért hálásan
köszönöm nektek, Conrad és Ruby, hogy engedtétek
anyának, hogy megírja ezt a könyvet, és azért, hogy
megtanítottatok arra, hogyha az embernek gyermeke van,
az olyan, mintha szabadon engednénk a szívünket, hogy a
testünkön kívül, másért dobogjon.
Page 386
Végül, de nem utoljára, szeretnék köszönetet mondani a
muránói üvegfúvóknak, akik minden nap újabb és újabb
csodákat hoznak létre.
Marina Fiorato
A MURANÓI
ÜVEGFÚVÓ
IPC MIRROR
Page 193
hogy összehasonlíthassa majd azokkal, amelyeket készít, de
elég távol az izzó hőtől, nehogy kárt tegyen az ékszerben.
Eszébe jutott, hogy már az első héten megpróbálkozott
vele, gondolva, hogy azokhoz a csodálatos tárgyakhoz
képest, amelyeket a maestrók fújnak nap mint nap, egy ilyen
kis szívet nem lehet túl nehéz elkészíteni. Ám a kedves
Francesco, egyetlen barátja, elnevette magát – egy
üvegszívet a legnehezebb elkészíteni mondta. Különösen
egy ilyet, amely ennyire szimmetrikus, amelynek a
közepében ilyen apró buborékok vannak.
Leonóra most újra elszántan munkához látott. Kivett a
tűzből egy kis adag üvegmasszát, egy rövid pillanatig
megforgatta, majd gyorsan átvette egy másik, kisebb
fúvócsőre, arra, amelyikkel általában dolgozott. Gyorsan
belélegezte a levegőt, aztán óvatosan elkezdte kifújni, mire
a massza, egy vízcsepp formáját felvéve, lassan növekedni
kezdett. Egy ponton aztán hirtelen elengedte a cseppet,
majd borselle csipeszével formálni kezdte, kialakította a
közepén a bemélyedést. Ám akkor már túl késő volt – a
belső buborék összeesett, szétvált, és így a szív két oldala
különböző méretű lett. Leonóra lehűtötte a szívet, és a
lábánál álló vödörbe dobta, hogy majd később újra
felolvassza. Aztán újra próbálta. Ezúttal gyorsabban fújta a
masszát, és így nagyobb sikerrel járt, de még így is a
vödörben kötött ki a szív. Legalább egy órán át
próbálkozott, nem véve tudomást a hangokról, melyek
arról árulkodtak, hogy munkatársai sorra hazamennek.
Page 194
Rémülten összerezzent, mikor valaki megérintette a vállát.
Adelino volt az.
– Leonóra, mia, ideje hazamennem, úgyhogy légy szíves,
te is szedelőzködj! – Szokásos, félig morgós, félig
kedveskedő hangon szólt a lányhoz.
Am ez a hang azonnal szelídült, ahogy meglátta, min
fáraók a lány.
– Á, az üvegszív! Molto difficile, vero?44
Leonóra szomorúan bólintott. Adelino lehajolt, és
belenyúlt az ekkor már elrontott szívekkel teli vödörbe.
– Igen, mint magad is tapasztalhattad, nem könnyű fel-
adat – mondta az eldobott üvegdarabkák között kotorászva.
– De meg kell, hogy mondjam, nem is sikerültek olyan
rosszul. Ezen mi nem tetszett? – Kivette a vödörből azt a
szívet, amelyet Leonóra utoljára dobott ki. Adelino
tökéletesnek látta, ám a lány úgy gondolta, nem száz
százalékosan szimmetrikus.
Furcsa; Alessandrót tökéletesnek akarta látni, és
állandóan mentegette, csak hogy továbbra is bízhasson
abban, hogy előbb-utóbb normális kapcsolat alakul ki
közöttük. A fornacéban azonban tökéletességre törekedett, nem
érte be kevesebbel. Még akkor is úgy látta, hogy a szív nem
tökéletesen veri vissza a fényt, vagy egyenetlen a felszíne,
mikor más, mint Adelino, azt mondta, ez már igazi
remekmű.
44 Nagyon nehéz ugye? (olasz)
Page 385
KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS
Könyvet írni nem társas időtöltés, de nekem abban a
szerencsében volt részem, hogy nem egyedül kellett
megtennem ezt az izgalmas utazást. Elsősorban férjemnek,
Sacha Bennettnek szeretnék köszönetet mondani, hogy egy
személyben volt szerkesztőm, múzsám, pszichológusom,
dajkám, séfem és nyomdászom – röviden: a mindenem.
Mikor befejeztem a könyvet, újabb fantasztikus
emberektől kaptam segítséget: hálás köszönet fantasztikus
ügynökömnek, Teresa Chrisnek, mert mindvégig bízott
bennem, valamint Simon Pethericknek, Tamsin Griffiths-
nek és a Beautiful Books egész csapatának, akik mind
támogattak. Továbbá köszönöm kedves barátnőmnek, az
író Helene Wigginnek a bátorítást és tanácsokat, és Nigel
Blissnek, hogy a megfelelő esküvőre ment el. Édesapámnak,
Adelin Fioratónak is köszönettel tartozom, mert olyan jól
ismeri Dante műveit, és édesanyámnak, Barbara
Fioratónak, aki a francia szövegrészekben kijavította a
hibáimat.
Ha ennek a könyvnek van üzenete, akkor szerintem az,
hogy a család mindennél fontosabb. Ezért hálásan
köszönöm nektek, Conrad és Ruby, hogy engedtétek
anyának, hogy megírja ezt a könyvet, és azért, hogy
megtanítottatok arra, hogyha az embernek gyermeke van,
az olyan, mintha szabadon engednénk a szívünket, hogy a
testünkön kívül, másért dobogjon.
Page 386
Végül, de nem utoljára, szeretnék köszönetet mondani a
muránói üvegfúvóknak, akik minden nap újabb és újabb
csodákat hoznak létre.
